15.rész

Sziasztok végre itt a rész. Nem tudom hangsúlyozni milyen jó hogy a késések ellenében is olvassátok!
Azért nem volt eddig rész mert nem volt ihletem. Minden elszállt. Nem volt ötletem. de itt vagyok!  Remélem olyan átéléssel fogjátok olvasni ahogyan én írtam. Jó olvasást!

Egy kicsit megijedtem mikor Anne azt mondta hogy "úgy is meg kellett volna tudnotok". Nem tudtam hova tenni, már csak azért is mert csak ketten voltunk bent a kórteremben, de gondolom úgy általánosságban a fiúkra és rám értette.

-Egyik nap amikor Hazzal voltunk otthon, odajött Rob a semmiből. Elkezdtünk veszekedni, utána leordítottam a fejét, majd elment. De azt mondta ezzel nincs vége. Utána amikor ide jöttünk úgy 1 hete kaptam tőle egy üzenetet, miszerint találkoznunk kell különben rossz történik. Félem, ezért elmentem. A találkán azt mondta hogyha nem csinálok meg mindent amut mond akkor baja eshet vagy Harrynek vagy valamelyik ismerősömnek. Utána nem hallittam róla tegnapig. Azt írta hogy menjek le ma a hallba. Lementem. Megitatott velem valami lötyit. Hidd el nem akkartam meginni mert nem tudtam mi az de muszáj volt. Utána felmentem a szobába, majd jöttetek ti és innen már tudod.-mondta lehajtott fejjel bűnbánó hangon.
-Hé te nem csináltál semmi rosszat.. Én is megcsináltam volna ha én vagyok a helyzetedben. De már csak egy dolog van. Harry tudja már? Mert rá is eléggé ráijesztettél.-mondtam végig Anne szemébe nézve. De ő kerülte a szemkontaktust. Most már tiszta a kép csak miért nem mondták el legalább nekem hogy már Harrynek is volt szerencséje Robbal találkozni. Vajon Zayn ugyanígy reagálna mint Harry, ha én lenék ott Anne helyébe? Vagy ha az én volt barátom lenne Rob és egyik nap csak megjelenne mit csinálna Zayn? De miért gondolkozok én ezen?! Ha fontos vagyok neki akkor biztosan megvéd. De mi van ha nem vagyok annyira fontos? Nem Blanka ezt verd ki a fejedből. Ha nem lennék fontos neki akkor ez alatt az egy hónap alatt simán megcsalhatott volna, de nem tette. Azt hiszem. Mindegy nem akarok ezen gondolkozni. Ebben a helyzetben hogy ő szupersztár és több ezer km-re vagyunk valamikor egymástól, muszáj bíznom benne. És bízok is. Az évek alatt amíg otthonról figyeltem őket, legfőképpen Zaynt, azt vettem észre hogy egyikük sem olyan hogy megcsalná a barátnőjét.
Lehet Anne kiszúrta hogy valamin nagyon gondolkozok, mert elkezdett kezével kapálózni, mivel elég erősen a szoba sarkát szugeráltam. A csendet, és Anne furcsa kapálózását az ajtó nyitódásának a hangja törte meg. Amin történetesen Harry lépett be. Ezt abból vontam le hogy Anne a ő nevét mondta meglepetten, mivel én még mindig a sarkat szugeráltam, pedig már nem gondolkoztam semmin, egyszerűen, csak nem tudtam elhozni onnan tekintetemet. Mikor végre abbahagytam a szemezést a sraokkal, felemelve fejemet ezt momdtam:
-Na Anne itt a lehetőség hogy elmond, de nekem most mennem kell. Sziasztok.-majd felkapva az eddig széken pihenő táskámat, kiviharzottam a szobából. Gyors lépteimet Zayn felé intéztem, majd ezzel a lendülettel ajkaimat az övére tapasztottam. Nem tudom hogy honnan jött ez az egész, csak úgy hirtelen felindulásból. Mikor ajkaimat leakasztottam, az egyébként dús és puha ajkairól 100 wattos mosollyal megálltam előtte. Egy kicsit nehéz volt nem dőlöngélnem mivel az előbbi csókunk kicsit elkábította az agyamat.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte meglepetten, de ő is vigyorogva.-Nem mintha nem tetszett volna...sőt.
-Hát...csak úgy.-válaszoltam olyan kislányos hangszínnel, közben szempilláimat rebegtetve.
-Hát te sem vagy semmi, drágám.-röhögött,
-Ó, hagyd már nyuszókám. Olyan édi-bédi vagy.-közben két ujjam közé fogtam az archusikáját [:) normális vagyok] majd kicsit megszorongattam, mint a kicsiknek szokták.
-Öhm.....minden rendben veled?-kérdezte, majd megsimogatta azt a helyet ahol megszorongattam arcát.
-Igen. Csak tudod most ilyen kedvem van.-azt már nem akartam mondani hogy az előbb min gondolkoztam, de magamat is megleptem ezzel a hirtelen hangulatváltozással. Lila gőzöm sincs hogy, ez honnan jött. Megfogtam Zayn kezét, és magammal húztam. Háta pillantottam. Zayn arcán elégedett mosoly ült, és engedte hogy húzzam magammal. Kiléptünk a kórház mozgóajtaján és megcsapott a hideg, de friss kinti levegő. Még mindig Zayn kezét fogva, elindultunk a kocsi felé. Zayn beült a kormány mögé, majd jelentőségteljesen rám emelte tekintetét.
-Hölgyem hova vihetem?-mire én csak elmosolyodtam.
-Ahh... nem tudom, Felhívom Liamot.-belekotortam a táskámba, és elővettem, már eléggé elnyűtt telefonomat. Kikerestem Liam számát majd tárcsáztam. Azt hittem nem fogja felvenni, de amikor épp leakartam tenni, felvette. Köszönés nélkül szegeztem neki a kérdésemet.
-Hát neked meg mi bajod van?-halálos csönd.
-Neked is szia, és nincs semmi.-mondta semleges hangon.
-Aha, én meg most jöttem le a falvédőről. Mond meg szépen és megbeszéljük ezt az egészet.-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, amit szerintem megérzett, mert beadta a derekát.
-A Starbucksban vagyok. Zayn tudja melyikre gondolok.-sóhajtott.
-Oké szia.-majd kinyomtam.
-Na mit mondott?-fordult felém szerelmem.
-Azt mondta hogy a Starbucksban van, és te tudod hogy melyikre gondol.-magyaráztam.
-Ja igen. Akkor kösd be az övedet és indulunk.-majd elkezdett köhögni, ami nem akart szűnni. Elkezdett a krákogástól rázkódni.
-ZAYN!!-üvöltöttem. Mi történik? Próbáltam észnél maradni, miközben az egyetlen férfi akit teljes szívemből szeretek, épp fuldoklik mellettem. Gyorsan kivágtam a kocsiajtót közben a pulzusom biztosan felment 200-ra. Miért mindig az én szeretteimmel történik ilyen? Átfutottam a másik oldalra, kitéptem az ajtót megpróbáltam, a még mindig levegőért küzdő Zaynt kitámogatni a kocsiból, ami sikerült is, de nekiesett az ajtónak és jobbnak láttam hogyha segítséget hívok. Az előbb használt telefonomat kiszedtem a zsebemből, ráböktem a névjegyzék gombra és az első embert tárcsáztam akit találtam, nevezetesen Louist. Szerencsére azonnal felvette. Köszönés nélkül beleszzólt.
-Hát ti meg hova tűntete..-nem tudta végigmondani, mert beleordítottam a telefonba.
-LOUIS SEGÍTS! Itt vagyunk kint a parkolóban és Zayn asszem valami köhögőrohamot kapott vagy nem tudom és egyedül nem tudom bevinni, mert alig áll a talpán.
-Oké pontosan hol vagytok?
-Öhm..ha kinézel akkor pontosan látsz minket.-mondtam gyorsan, és mire kimondtam már a telefon jelzett hogy letették a túlsó végén.
Pár percen belül megláttam Louis alakját futva közeledni felénk. Míg odaért hozzánk próbáltam Zaynt tartani kisebb nagyobb sikerrel.
-Mi történt?-és már kapta is fel barátomat, olyan esküvős pózba, és elkezdett futni.
-Nem tudom. Épp beszéltem Liammal, és miután letettem elkezdett köhögni majd rázkódni. Fogalmam sincs mi történhetett.-válaszoltam kétségbeesve, és ismerős ízt éreztem meg a számban. Olyan sós... Na ne, már megint sírok. Mondjuk szerintem ez természetes hogyha a szeretteivel történik valami, az ember elkezd sírni. De azt nem hittem volna, hogy van ennyi könnyem. Olyan lehetetlen. Mondjuk a testünk 79%-a víz. Nagy elmélkedésem közben megérkeztünk a recepcióhoz. Mrs. Stone, legalább is ez volt rácsipeszelve a ruhájára, a recepciós azonnal hívta a sürgősségi osztályt, akik perceken belül meg is érkeztek. Kivették Lou kezéből Zaynt aki már egy kicsit jobbsn volt, de egyik pillanatban.....összeesett.
-Zayn!!-kiáltottam, de a mentősök elém álltak.
-Kérem kisasszony hagyja had csináljuk a dolgunkat.-mondta lekezelően. Na jó most felment bennem a pumpa. Ezt biztos megemlegetik még.
-Már megbocsásson, de én a barátnője vagyok, és úgy gondolom, nem akadályozom azzal a munkát hogy megakarom ölelni. Örüljön hogy magának nem kellett átélnie, hogy a legjobb barátja meg van mérgezve, és a barátja is összesett. Most komolyan egy ölelésbe senki sem hal bele!-és még hasonló mondatok és káromkodások hagyták el számat. A nagy böhöm pasi csak nézett, és csodák csodájára megengedte hogy megöleljem Zaynt. Épp közrefogtam kezeimmel, mikor megszólalt rekedtes hangján.
-Köszönöm, hogy vagy nekem.-adtam arcára egy csókot, ami mellé legördült egy könnycsepp is.-Hé ne sírj miattam, minden jóra fordul.majd megsimogatta arcomat, és ez volt az a pillanat amikor azt kívántam soha ne érjen véget. De muszáj volt elszakadnunk egymástól. Odalépdeltem Louis mellé aki azonnal körbefont nagy izmos karjaival, amit persze viszonoztam is.
-Vigyázz rá kérlek.-suttogta Zayn alig hallhatóan, de nem csak én hallottam hanem az is akinek szánta.
-Vigyázok tesó, ne izgulj.-feltették Zaynt egy hordágyra, és elvitték. Ez borzalmas. Kész eddig bírtam erővel, a könnyek csak úgy folytak a szememből, fejemet pedig Louis felsőtestének döntöttem. Nem tudom meddig állhattunk még ott, így összeölelkezve, de nem is nagyon érdekelt. Megnyugtatott Louis közelsége. Mikor lenyugodtam, felnéztem Louisra szerintem piros szemekkel, mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Eláztattam a felsődet...bocsánat-hüppögtem.
-Semmi baj, gyere menjünk haza.-fogta meg kezem.
-Basszus Liam.-kaptam szám elé a kezemet. Elfelejtettem.
/másnap/
Végre megtudjuk hogy mi a baja Zaynnek. Már tűkön ülök a kíváncsiságtól. Végre bemehettünk hozzá, de a doki ott állt melette, olyan lehangoló nézéssel. Ebből még baj lesz.
-Tehát... a barátjuknál elég komoly beteséget észeletünk, ami szerencsére még kialakulóban van, szóval még meg tudjuk menteni.-ó mond már ki-A barátjuknak.......


Liam szemszöge:


Hol vannak már? Szerintem jó fél órája beszéltünk. Pedig most nagyon kéne Blanka tanács, mivel ő lány. Nem is tudom mit kéne erre a hírre reagálnom. Rosszul esik, mert ezt nem gondoltam volna pont Róla. Plussz még egy dolgon rágódhatok, hogy biztosan megbántottam Louist. Komolyan, hol a fenében vannak már? Ennyi idő alatt nem lehetett ideérni? Lehet elmentek romantikázni . Hogy is gondoltam hogy eljönnek, mikor ma találkoztam először 1 hónap után. Mindegy ha már itt vagyok iszok valamit.  Rendeltem valami habos izét, és azt kezdtem el szürcsölni. Annyira belemerültem a szürcsölésbe hogy nem is vettem észre hogy valaki leült elém.
Felpillantottam egy köhintésre. Majdnem kiköptem azt a habos valamit, amikor megláttam Daniellet magam előtt.
-Figyelj. Tudom hogy láttad, meg hallottad a hírt de semmi sem igaz belőle. Meg kell hallgatnod.-kérlet. Még így sem tudok neki ellent mondani.
-Oké hallgatlak....

Bocsi hogy ilyen részeknél hagyom abba :(  De így jobb lesz a kövi. 
xoxo Blanka.

14.rész

Na sziasztok!!! Itt a meg ígért rész. Annyira sajnálom hogy ilyen sokáig nem voltam de nem volt hozzá erőm meg időm se.Tudom hogy mindig ezzel jövök és elnézést de ez az igazság. Remélem nem untok még nagyon. De nem is fecsegek tovább, itt a rész jo olvasást.


-Meglepetés!!!-kiáltottam.
-Én még mindig nem tudom felfogni hogy itt vagy bocsánat vagytok. Te vagy a legjobb ajándék amit valaha kaptam. Bár se szülinapom, se névnapom sincsen. - mondta a mellettem ülő barátom. Mire jobban megszoritottam a kezét és rámosolyogta Zaynre.
-És te hogy hogy jöttél?-kérdezte a szőkeség Lilyt.
-Igazából ez Blanka érdeme. Ő mondta hogy jöjjek veled mert szerinte nem bántam volna meg. És eddig tényleg nem bántam meg.-mosolygott uncsim.
-Jaj tényleg Niall. Igazából Lily azért is van itt,  mert ugye felköszöntöttelek a szülinapodon de nem tudtam ajándékot adni. Szóval igy megkésve ő lenne az ajándékod. Remélem örülsz.-közben közelebb léptem hozzá, és egy mosolyt küldtem felé.
-Te vagy a legjobb Blanka. Nem tudom hogy hogyan háláljam meg.-ugrott a nyakamba és zihálását éreztem a nyakamon.
-Nekem elég jutalom az hogy boldognak látlak. Most pedig menjetek sétáljatok egyet mert látom a szemetekben a vágyakozást, és rosszul érezném magamat hogyha miattunk nem lehetnétek együtt.-mosolyogtam majd mind a kettőjüket megöleltem.
Gyorsan felkapták a kabátjukat és már az ajtó túloldalán voltak és már csak a nevetésüket hallottuk. Olyan jo boldognak látni őket, igy együtt. Egy elégedett mosollyal az arcomon visszafordultam a többiekhez.
-Édesem, te felcsaphatnál kerítőnőnek.-vigyorgott rám Zayn azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
-Tényleg jó látni az embereket együtt boldognak, de elég fáradságos munka főleg ha az unokatestvéredről van szó.-lehuppantam még mindig vigyorgó barátom mellé és egy enyhe csókot leheltem ajkaira, ez nem teljes csók volt csak kedvem tartotta kicsit játszani vele. Ösztönösen az ajkaim után kapott de gyorsan elhúzódtam. Nagy szemekkel rám nézett mert új volt gondolom neki a helyzet. Szerintem nem szokott hozzá hogy a lányok játszanak vele és nem fordítva. Egy gonosz vigyor ült ki az arcomra látva tehetetlenségét, mire leesett neki hogy mi történt és összefont karral hátradőlt a fotelben. Úgy tettem mintha mit sem törődnék vele ezért szóba elegyedtem a többiekkel.
-Hé srácok! Ti szeretitek a kukoricadisznókat?-kérdeztem lehervaszthatatlan vigyorral az arcomon.
-Hogy mit??-kérdezték egyszerre.
-A kukoricadisznót. Még nem hallotátok. Akkor mondom értelmesebben. TENGERIMALAC.
-ÁÁÁÁ így már érthető.-világosodtak meg, de Zayn még mindig durcizott.
-Én minden állatot imádok szóval igen én szeretem öket. -mondta Harry.
-Nekem El már régóta rágja a fülemet hogy akar ilyen kis szőrgolyót. Tudjátok hogy mindent megadok neki amit csak tudok de a fenének hiányzik ilyen kis büdi szőrgombolyak.-fintorgott Louis.
-Én sem nagyon bírom őket. Megtartom a tisztes távolságot.-magyarázta Liam.
-Zayn?-kérdeztem érdekldve.
-Aranyosak........nem ugy mint egyesek.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Hogy te mennyire gyerekesen viselkedsz.-nevettem majd odahajolva nyomtam egy szenvedélyes csókot ajkaira. De neki sem kellett több mohón szám után kapott, mire szerencsésen belemosolyogtam csókunkba. Nem tudom meddig szerelmeskedtünk de már egy jó ideje csinálhattuk, mikor hallottam egy köhintést.
-Bocsi srácok de még mi is itt vagyunk.-mondta Hazza.
-Bocsika, de valahogy muszáj volt kiengesztelnem mert bevágta a durcit.
-Jaj tényleg figyeljetek, El holnap jön. Már úgy várom.-ujjongott.
-Ez az. Legalább lesz kivel vásárolnunk ugye Anne.....Anne? Hova tűnt?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudom az előbb még itt volt....-válaszolt Harry.
-Itt.. vagyok.-hallottunk meg egy nyöszőrgő hangot.
Én egyből elkezdtem futni a szoba fele. Nagyon megijedtem. Ugyan a fiuk nem hallhatják a hangján de én tudom hogy legutóbb akkor volt ilyen a hangja amikor nagyon beteg volt. Harryvel egyszerre rontottunk be az ajton és láttuk ahogy Anne ott fekszik az ágyon eszméletlenül.
-Hívd a mentőket...Harry gyorsan!!-kiabáltam. Köben odamentem Annehoz és megnéztem hogy lélegzik e még. Hála istennek még volt pulzusa.

A kórházban.

-Jó napot. A nevem Dr. Holz. A barátuknál egy nagyon erős mérget fedeztünk fel. Az utolsó pillanatban léptúnk közbe. Kérem elmondanák hogy mit ettek vagy ittak a napokba?-megállt bennem az ütőér amikor meghallottam azt a szót hogy az utólsó pillanat. Mi van ha pár perccel később vesszük észre hogy nincs ott. Teljesen összeomlottam. Az érzés hogy majdnem elveszítettem a legjobb barátnőmet ez......ez borzalmas. Ki lehet olyan szívtelen hogy ilyet tesz a másik emberrel. Sohasem ártott senkinek, mindenkivel kedves volt. Miért érdemelte ezt ki?
-Hölgyem, ugye ön Anne legközelebbi baránője.
-Igen ,miert?
-Hát a barátnője állandóan egy szót hajtogat. Azt hogy Rob.-megállt bennem az ütőér. Rob. Milyen régen nem hallottam ezt a nevet. De hogy jön ide Rob? Ezt meg kell beszélnem Anneval. Már ha erre a névre gondolok akkor is kiráz a hideg. Amiket művelt Anneval. Az a sok gonosz dolog amit múvelt vele. Gondolni is rossz rá.
-Köszönöm doktor úr hogy elmondta ez sokat segített. És mikor beszélhetünk vele?-kérdeztem lehet egy kicsit fehér arccal.
-Ha akarnak akkor már most bemehetnek, de nemrég kapta meg a gyógyszerét, szóval lehet nem sokára elalszik.
-Köszönjük akkor bemegyünk. Viszlát.-köszöntem el a doktortól.
-Viszlát.-majd sietős léptekkel elszáguldott a folyosón.
Ahogy elhaltak léptei és már az alakja is eltűnt a folyosóról, már csak mi ültünk ott a kihalt hosszú folyosón.
Nem bírtam megszólalni, egyetlen nevet tudtam kimondani.
-Zayn.-csak suttogni tudtam, a torkom elszorult. Ha pár perccel később veszem vagy vesszük észre hogy nincs ott közöttünk.....belesem akarok gondolni. Szemhéjamat lecsuktam és egy ideig pihentettem. Éreztem ahogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon közben pedig égette hideg bőrömet.
-Mi a baj? Mit mondott a doki?-kérdezte egy hang a hátam mögül. Az a hang amibe azonnal beleszerettem. Ha őt elveszteném nem tudom hogy mi lenne. Szaggatottan felsóhajtottam, majd szembefordultam Zaynnel.
-Azt...azt mondta h..hogy ha egy kicsivel később jövünk akkor....-nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás.
-Nyugi nem kell kimondanod.-majd kaptam egy bíztató ölelést.
-Kö..szö..nöm.-mondtam szaggatottan.
-Hé mi történt? Mi a baj?- hallottam meg még egy ismerős hangot.-Na ne sírj kislány minden jobb lesz. Nyugodj meg.-simogatta meg a hajamat Louis.
Felnéztem rá, de nem nagyon láttam ki a könnyfátyol mögül. Ahogy átnéztem..vagyis inkább elnéztem Louis felett pont az a látvány fogadott, mármint amit láttam a sírás után, amire számítottam. Harry ott ül egymagában az egyik kényelmetlen kórházi széken. Kezét a lábán támasztotta fejét pedig lógatta. Szívmardosó érzés volt így látni őt. Szegény teljesen kikészült. Meg tudom érteni az érzéseit mivel neki a barátnője nekem pedig a legjobb barátnőm fekszik ott bent. Kicsusszantam Zayn öleléséből, amit engedett is mert szerintem gondolta hogy Harryhez akarok odamenni. Bizonytalan léptekkel, de eljutottam a célnak kitűzött emberhez. Nem akartam azzal terhelni amiket a doki mondott, nem akartam megnehezíteni a már így is nehéz helyzetét.
-Elmondtad a dokinak hogy mit ettetek?
Harry továbbra is lehajtva hagyta a fejét mikor megszólalt érdes hangján.
-Én ezt nem bírom. Miért vele kellett hogy ilyen történjen?-kérdezte elhaló hangon. A végére felemelte a fejét és megláttam gyönyörű zöld szemeit a szomorúságtól és a könnyektől csillogni.
-Hé minden jobban lesz...-igazából ezzel a mondattal nem csak az volt a célom hogy Harryt nyugtassam hanem magamat is. A könnycseppek ugyanúgy gördültek le az arcomon pedig már nem is éreztem hogy sírok. Honnan jön ennyi könny? Sohasem fogom megérteni. -Gyere ide..-tettem a kezemet a vállára- hadd öleljelek meg.-neki sem kellett több. Láttam hogy vágyódik egy ilyen ölelés után...egy kis bátorításra. Felállt, én pedig kitártam a karomat és ő azonnal birtokba vette a kínálkozó helyet a mellkasomnál. Szorosan öleltük egymást, mintha csak ezen múlna az életünk. Mert végül is részben ezen múlt..vagyis nem az ölelésen de az életünk egyik legfontosabb része fekszik ott bent a szobában gépekre kötve.
-Figyelj azt mondta a doki hogy bemehetünk.-motyogtam bele vállába, mivel nem nagyon értem feljebb termetem miatt.
-Tényleg?-kérdezte izgatottsággal a hangjában és egy kicsit eltolt magától hogy láthasson.
-Igen. De ha be akarunk menni akkor siessünk mert nemrég kapta meg az altatót.
-Akkor mire várunk még?-kérdezte szinte már fülig érő szájjal.
-Gyerünk. Srácok gyertek bemegyünk.-szóltam a kicsit arrébb beszélgető Zaynnne, Louisna és Liamnak. Felkapták a fejüket és kicsit furcsán néztek ránk. Gondolom azért mert ilyen gyorsan sírós kislányból és kisfiúból átváltoztunk két mosolygós lánnyá és fiúvá. Lassan de megindultak felén. Vagyis csak felém mert Harry már ott ült Anne ágya mellett. Követtem Hazza példáját és én is bementem a turbékoló párhoz.
-Blanka!-csillant fel Anne szeme.
-Ho..hogy vagy?-kérdeztem akadozó hangon mert már megint elkezdett gyötörni  a sírás.
-Nehogy elkezdj sírni mert akkor én is elkezdek, és hogy fogunk már kinézni. két kisírt szemű beesett arcú lány akik egyszerre sírnak. Nem akarom még jobban elcsúfítani magamat hátha akad valami helyes ápoló. Mármint férfi ápoló, vagy orvos.-nevetgélt.
-Hé azért tudod én még itt vagyok, és a pasid vagyok szóval...-zsörtölődött Harry.
-Nyugi Édesem téged sohasem cserélnélek le.-simított végig Harry arcán pici törékeny kezével.-Legfeljebb ha... á még úgy sem.
-Hihetetlen vagy..-mondtam mosolyogva. Hirtelen megéreztem egy kezet ahogy összefonja az ujjait a enyémekkel. Oldalra néztem majd rámosolyogtam arra a két barna szempárra aki előttem állt.
-Miért is?-kérdezte Anne.
-Még ilyen rossz helyzetben is tudsz viccelődni. Én is ilyen szeretnék lenni.-motyogtam elhaló hangon, mert éreztem ahogy a torkom kezd összeszűkülni.
-Drága egyetlen barátnőm. Hidd el te is ilyen vagy..sőt még rosszab. Szóval Zayn, csak egy tanács. Ha ez a nőszemély megbetegszik épp elmével nem fogod átvészelni azt az időszakot még ,meg nem gyógyul. Egyszer 3.-ban amikor Blanka az ágyat nyomta , mert úgy megfázott, és átmentem neki megmondani a házikat, fél óra helyett 2 órát maradtam, és addig kellett hallgatnom a hülyeségeit. Pedig előtte azt mondta hogy alig bír felkelni, de mikor ott voltam, bezzeg fogócskázni akart. Szóval ha beteg akkor inkább hagyd valaki másra, rajtam kívül.-mire barátnőm befejezte a  monológját teljesen vörös lett a fejem. Ott el tudtam volna égni.
-Én elvállalom.-hallottunk egy hangot hátulról.
-Louis de miért?-kérdezte Liam.-Nem hallottad hogy még hülyébbé tesz?-Kösz Liam.-mondtam
-Tudod csak azért mert én is szeretnék röhögni valakin.-röhögött saját magán Louis.-És amúgy tudom hogy hülye vagyok de ez...fájt Liam.-váltott át gyorsan komoly hangemre és "pokerface"-re.
-O bocsi.-válaszolt félvállról Liam, majd elkezdett babrálni a telefonjával csak hogy ne nézzen Louisra, mintha bántaná a dolog, pedig a hangjából nem ezt vettem le. Ezek tiszta hülyék.
-Na jó majd otthon megölitek egymást, bár ahogy elnézem Louis már párszor megölt a szemével Liam.-állapította meg Harry.
-Nagyon tud érdekelni. Amúgy ti hányszor bántottatok meg már engem csak ilyen kicsi beszólásokkal? Én mégsem csináltam ezt, most hogy egy rossz szót is mertem szólni csak viccből nem hinném hogy így kéne viselkedni. Elegem van belőletek.-majd elindult az ajtó felé-Jobbulást Anne. Szia Blanka.-majd kiviharzott a teremből.
A szobára halálos csönd telepedett. Mindenki meglepődött arcokkal állt és maga elé meredt. Ez mi volt? Még sohasem láttam ilyennek Liamot. Én ezt a Liamot nem ismerem. A mi Liamunk, nem kapja fel ilyen hülyeségekért a vizet, a mi Liamunk kedves mindenen...na jó majdnem mindenen tud nevetni. Úgy látszik van egy ilyen éne is. De szerintem történhetett valami, mert saját tapasztalatból tudom, meg úgy általában hogy az ember nem ok nélkül szokott ilyen lenni. Most még nem akarok utána menni mert ki tudja ilyen állapotban. Majd később megkérdezem mi zaklatta fel ennyire. Gyorsan megpróbáltam kezelni a kialakult helyzetet, és kihasználni az eset adta lehetőségeket. Olyan sok megmagyarázhatatlan dolog történt ma hogy ez már csak hab volt a tortán.
-Fiúk ne vegyétek magatok. Biztos valami történt ami felzaklatta. Lou nyugi nem miattad történt. Ha én mondtam volna akkor is megharagszik..szóval. Megkérnélek titeket hogy menjetek ki a folyosóra. Köszike.-tessékeltem ki őket de előtte megöleltem Louit mert annyira maga alatt volt. Zayn egy "mi van?" fejet küldött felé mire legyintettem hogy majd elmondom. Bezártam mögöttük az ajtót és visszasétáltam Anne ágyához, oda húztam egy széket amit találtam és leültem rá. Barátnőm ásított egyet majd megkérdezte a szokásos kérdést:
-Na mit szeretnél mondani? Gondolom nagyon fontos lehet ha kiküldted a fiúkat.-nézett érdeklődő szemekkel rám Anne.
-Igazából kérdeznék tőled valami? Nem tudok mit kezdeni az infóval amit a dokitól hallottam.
-Miért mit mondott?-nézett rám értetlenül az ágyon fekvő barátnőm.
-Sz..szóval azt mondta hogy amíg bent volt nálad végig egy nevet ismételgettél.
-Nem értelek. Mi a baj azon ha Harry..
-Nem Harry nevét ismételgetted. Hanem az hogy...Rob.-hajtottam le a fejem a végére.
-Mi? Hm  az lehetetlen.. én nem...
-Kérlek tudom hogy nem csak a levegőbe mondtad. Legalább mond el az igazságot.
-Oké. Úgy is meg kellett volna tudnotok.....


Remélem teszett a rész és szeretnékkkkkk kommikkkkaaaattt ha lehetséges. Kösz puszi. Blanka xoxo

Na szasztok! Még nem résszel jöttem. Be kel vallanom hogy a résszel még sehol sem tartok. Tudom hogy szünet volt és simán lett volna időm rá de vagy mást kellett csinálni vagy teljesen fáradt voltam. Tudom hogy mindig ezzel jövök de nem tudok mit tenni sajnálom. De ígérem hogy jövő hétre kész leszek egy hosszabb résszel. Addig is olvassátok a blogot. Sziasztok!

13.rész

Sziasztok!Szeretnék elnézést kérni a nagy csúszásért de se erőm se időm nem volt rá. De mostmár ittvan úgyhogy jupiiii!! A kövi rész 470 oldalmegjelínétés és 1 KOMI után jön! Légyszives nem nagy kérés csak egy komment. Jöhet hhideg meleg! Csak légyszives legyen már meg az az 1 komika!!!! Köszike xoxo

-Nyugi Niall ebből már nem vágod ki magadat!-közölte a szőkeséggel a tényt Zayn.

-Na figyu én most itt hagylak titeket beszélgessetek, én elmegyek oké?-mondtam.

-Miért?-kérdezte Zayn nagy boci szemekkel.

-Tudod én még most fogok vagyis jövőre érettségizni és tanárhoz megyek. Most matekozni fogunk meg elvileg magyarozunk is. Nagyon fontos hogy ne késsek el mert ez lesz az első alkalom.-magyaráztam.

-Megértem, de még nem is mondtad mi szeretnél lenni!-faggatózott Zayn.

-Majd szeretnék egy saját kis kávézót nyitni.-válaszoltam.

-Az király nincs több kérdésem mehetsz. De ha valaki leszólít az utcán mond meg neki hogy van barátod!-figyelmeztetett a barátom.

-Oké.-majd kacsintottam egyet.-Te meg Niallra figyelj! Na sziasztok!-majd kirohantam a szobából, gyorsan beledobáltam a táskámba pár füzetet meg a bérletemet is és már indultam a buszhoz.

Szerencsére időben odaértem. Nagy nehezen megtaláltam a házszámot. Felcsöngettem, és egy női hangot halottam meg a mikrofonban.-Igen?-kérdezte.-Csatári Blanka vagyok mára vagyok beírva  gyakorlásra.-Ó gyere.-és már be is engedett. Beléptem a nagy házba és mint kiderült fent lakott a nyolcadik emeleten. Most még várjam meg a liftet, mert az kizárt hogy én lépcsőn menjek fel. Nagy nehezen felért a lift. Biztosan régi lehetett már mert volt néhány halálközeli pillanatom. Mint például, elkezdett a felénél lassulni villogott a fény vagy ha úgy volt kedve rázkódott egyet. Ez is jól kezdődik. Mikor végre az ajtóhoz értem remegő kézzel megnyomtam a csengőt mert még mindig nem hevertem  ki a lift gyötrelmeit. Pár másodpercen belül már nyílt is az ajtó és egy középkorú szimpatikus nővel találtam szemben magamat. Vörös haja a vállára hullott, és a vége kicsit hullámos volt. Mikor megszólalt a hangja szinte csillingelt.
-Jó napot! Csatári Blanka vagyok.-mutatkoztam be.
-Szia. Én Kocsis Éva vagyok, és kérlek tegeződjünk, nem vagyok még olyan öreg.-mutatkozott be.-Gyere be!-mondta hivogatóan. Beljebb léptem és egy takaros kis nappali tárult elém. Barna volt a fal és hozzá fehér kanapé a falon meg egy közepes méretű vékony TV.
-Nagyon szép kis ház.-dícsértem meg.
-Köszi. Jobbra találod a konyhát, nyugodtan ülj le mindjárt megyek, csak megkeresem pikacsut.
-Kit?
-Ha megtalálom akkor megmutatom, de ne ijedj meg nem vérszomjas állat.
-Oké akkor nem izgulok.-az utasítások szerint megtaláltam a konyhát és elhelyezkedtem az egyik széken. Egyszer csak éreztem hogy valami elkezdi csikizni a lábamat. Először nagyon megijedtem de rávettem magamat hogy lepillancsak a lábamhoz. Nagy meglepetésemre egy nyuszival találtam szemben magamat aki épp a lábamat tanulmányozta.
-Ugye Pikacsu egy nyúl?-kérdeztem Évától.
-Igen miért?
-Mert szerintem megtaláltam!
Éva gyorsan odaszaladt hozzám én meg lemutattam a lábamhoz. Mire ő elmosolyodott.
-Tényleg ez ő. Na gyere te kis rosszcsont mész vissza a vackodba, mi meg kezdjük a gyakorlást.-ezzel eltünt az egyik szobában.

Hullafáradtan estem be az ajtón, és  azt hiszem össze is estem volna ha Lili nem fut oda hozzám és meg nem ölel olyan szorosan hogy azt hittem kiszorítja belőlem a szuszt.
-Milyen volt a gyakorlás?-kérdezte, de szerintem csak illedelmességből.
-Teljesen leszívta az agyamat, de tudom hogy nem érdekel. Mesélni szeretnél?-kérdeztem röhögve.
-Hát..igen!!
-Oké egy pillanat csak lehámozom magamról a cipőt meg a ruhákat átöltözök és kezdheted. Ezzel megkezdtem az akciómat ami sikerült is. Zombifejjel beballagtam a szobámba és átöltöztem egy kényelmes szerelésbe majd szóltam az imádott uncsimnak hogy jöhet.
-Gyere, ülj le. Na mesélj milyen volt?
-Először is nem tudom hogyan köszönhetném meg neked ezt az ajándékot. Másodszor annyira jó volt velük beszélni. Miután elmentél még vagy 1 órát beszélgettünk. Mindegyiküket jobban megismertem. Ti tényleg összeilletek Zaynnel. Harry meg tökéletes Annához plussz nagyon jó fej. Louisról inkább nem mondanék semmit, legfeljebb nagyvonalakban, aranyos vicces jófej és még nálad is hülyébb. Liam olyan amilyennek elképzeltem, sugárzik a hangjából a nyugodtság. És Niall azt hiszem mégjobban megkedveltem, és ő teljesen olyan mint amilyen a koncerteken szokott lenni. Megkértem hogy mutassa meg ahogy mondja hogy One Direction, tudod azzal az édibédi férfias bemondós hangjával. Annyira aranyos volt. Ja meg megadták a telószámukat, és igy bármikor tudok velük beszélni.
-Akkor biztos jó volt. Ugye tudod hogy elpirultál mikor kimontad a nevét meg amikor róla beszéltél?
-Na ne ennyire látszik. De biztos nem foglalkozna egy ilyen senki lánnyal mint én.
-Ezt honnan veszed ha én vagyok Zayn barátnője akkor neked is ugyanolyan esélyed van. Sőt ahogy láttam Egy kicsivel több esélyed van mint a többi lánynak.
-Ezt komolyan gondolod?
-Tudom. Na figyu én elmegyek fürödni mert hullafáradt vagyok és szeretnék lefeküdni.
-Oké én is megyek utánad.
És ezzel vége is volt a napnak, két nap telt el a két hónapból.

1 hónappal később:

Ez az 1 hónap iszonyúan lassan telt. El is feledtem míért jöttünk haza addig amíg el nem jött az a nap. Teljesen kisírtam a szememet, még mindig nagyon fáj a hiánya de elviselem mert erős vagyok. Most épp készülődök mert utazok egy jótevőm jóvoltából. Ez a bizonyos személy látta rajtam és rajta is hogy már nem nagyon sokáig bírnánk egymás nélkül ezért szerzett nekem egy repjegyet, mára. 2013.10. 01. Mióta megtudtam nagyon vártam ezt a napot. Apa is megengedte szóval király. És már csak velük fogok visszamenni Londonba. Plussz nem egyedül megyek hanem Lilivel. Hála istennek készlettem a pakolással ahogy Lili is és indulhattunk a reptérre.
-ÁÁÁÁ ezt nem hiszem el hogy találkozhatok a One Directionnal.-Lili teljesen bezsongott, nem tudtam hogy leállítani. Elindultunk az induló terminál felé és leadtuk a csomagjainkat. A gépünk fél óra múlva indul de már meg kellet kezdeni a beszállást. Nem erősségem a búcsúzkodás ugyhogy szokásomhoz híven elbőgtem magamat. Nagy nehez szipogva eljutottunk a csekkolóájtóig és elindultunk a gép felé ami elrepít 12 óra alatt minket New Yorkba oda ahol most életem szerelme épp tartózkodik.


Végre friss levegő. Már kezdett hányingerem lenni attól a fulladt levegőtől. Lilivel kézen fogva ugráltunk el a bőröndünkig. Páran megfordultak utánunk olyan "ezek normálisak?" nézéssel. De különösebben nem érdekelte egyikőnket sem. Lerincigáltuk a futószalagról  a bőröndünket és már indultunk is a megérkező terminálhoz. Szerintem könnyű volt felismerni minket mert ugy rohantunk át a tömegen. Aztán mintha nem szabadna átlépnünk egy vonalat megtorpantunk vagy legalábbis én mert megláttam a jótevőnk alakját közeledni felénk. Elengedtem a bőröndömet és eszeveszett futásba kezdtem.
-LIAAAMMMMMM!!!!!!!!!-ugrottam a nyakába.
-Szia látom boldog vagy.
-Igen.Nagyon hiányoztál, meg persze a többiek is. Nem tudom hogyan tudnám meghálálni amit tettél. Tényleg nagyon köszönjük. Tényleg Lily hol van?-tettem egy gyors kört a tengelyem körül és megláttam az egyhelyben álldogáló rokonomat.
-Lily itt vagyok gyere.-megfogta a bőröndöket és elkezdett félve lépkedni felénk.
-Gyere nem harapok.-biztatta Liam.-Szia én Liam Payne vagyok. Örülök hogy személyesen is megismerhetlek.
-Öö én is szia. Lily Kovacs. Én is örülök a személyes találkozásnak.
-Oké akkor indulhatunk?-kérdeztem nyugatalankodva.
-Úgy látom megszólalt a szerelem.-incselkedett Liam.
-Nem csak már nagyon szeretném látni bocsi ha idegesítő vagyok.
-Semmi baj megértelek na gyerünk a szállódába.-és elindultunk a srácokhoz.

Végre megérkeztünk. A bennem felgyülemlő izgulás egyre jobban kezdett kijönni rajtam. A kezem remegett  rázott a hideg minden bajom volt.
-Figyu Liam lenne egy tervem a belépőnkkel kapcsolatban.
-Hallgatlak.
Megbeszéltük a teendőket és indult is a terv. Lifttel felmentünk arra az emeletre ahol csak ők laktak(?) és kint megálltunk. Liam benyitott és ezzel egyidőben még gyorsabban kezdett veri a szívem . Már nem is vert Dübörgött.
-Szasztok fiúk! Mizu?
-Hol voltál?-kérdezték egyszerre.
-Megmondjam hol voltam? Zayn mennyire hiányzik neked Blanka?
-Nem lehet elmondani szavakkal de hogy jön ez ide?
-Mindjárt megtudod. És Niall te mennyire szeretnéd megismerni Lilyt?
-Dettó mint Zayn de mi van?
-Itt rendeltek egy barátnőd meg egy leendő barátnőt????
Erre berontottunk az ajtón és én azonnal Zaynhez szaladtam és a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Végre hozzáérhettem éreztem édes ajkainak ízét csak erre vártam mióta elváltunk. Olyan furcsa hogy már egy hónapja együtt vagyunk már annyira hiányzott.Forró ajkai égették az enyémeket és teljesen kizártam a külvilágot. Mikor elváltunk odamentem mindenkihez, megöleltem megpusziltam őket majd visszaültem a még mindig szótlan barátomhoz és vártam hogy valaki megszólaljon. Mikor nem bírtam tovább és elkiáltottam magamat.



Elnézést a rövidségért de hulla fáradt vagyok remélem meglesz mostmár az egy komi. De tényleg nem akarom rátok erőltetni csak jó lenne tudni hogy mit gondoltok.
Pussz: B.

Figyelem Emberek!! Van egy rossz hírem meg egy jó! A rossz hogy nem tudom mikor teszem fel a kövi részt mert nem agyon van rá most időm de megígérem sietek bár még mindig nincsen komi :( A Jó viszont az hogy nem tudom mikor de valamikor indítok egy új blogot :( Na ennyi lenne bocsika :)

Sziasztok elfelejtettem mondani hogy a kövi részig legyen meg a 410 oldalmegjelenítés (több is lehet) plussz 1 komi most tényleg rajtatok múlik!

12.rész
Na hát a komi az nem érkezett meg de azért mert látom hogy olvassátók itt az új rész a komi még mindig érvényes és iratkozzatok fel!!!! :)

-Úr isten köszönöm szépen az ajándékokat! Jobb 18. szülinapot nem is kívánhattam volna!-nagyon meghatódott Lily, mert láttam hogy csillog a szeme.

-Na Lily ne sírj kincsem.-csitította Judit (az anyukája).

-Gyere Lily menjünk el vásárolgatni egy kicsit.

-Oké csak felveszek valami cuccot. Sietek!-majd elszaladt a szobájába átöltözni.

Én is elmentem átöltözni. Sokáig álltam a szekrényem előtt hogy mit vegyek fel. Hűvös volt kint gondolom mert az emberek kabátban voltak. Végül barna pulcsit választottam, farmernadrággal és egy farmer kabátkával. Hozzá egy barna emeletszárú cipőt egy barna sapkával meg egy sálall.

 

Én már az ajtó előtt toporogtam mikor Lily kiszáguldott a szobájából. Nagyon jól nézett ki. Gyorsan felhúzta a cipőjét és már indultunk is.

Lily ruhája:

-Nagyon jól nézel ki. Azért ne tagadj le engem, csak azért mert én csúnyább vagyok.-cukkoltam.

-Ó tédeg sohasem tagadnálak le téged imádlak, de ha még egyszer azt mondod még egyszer hogy csúnya vagy megnyúzlak.

-Értettem a célzást. Abbahagyom. Ésss hogy állsz a pasikkal??

-Hát volt egy barátom akivel jól alakultak a dolgok, de rajtakaptam egy másik lánnyal, akivel beszéltem is és azt mondta hogy még rajta kívül 2 lánnyal is volt a háta mögött. Úgyhogy most szingli vagyok várok az igazira. Szerinted tudod kit szeretnék, de az úgy sem sikerülne.

-Hátt....

-Naa mondddd!-noszogatott uncsim.

-Hát van egy barátom akit nagyon szeretek. Londonban ismertem meg. Eddig 5 napja vagyunk együtt. Olyan fura de szerintem vele más őt tényleg szeretem.

-És a nevét elárulod?

-Nem majd megimered délután beszélhetsz vele skypon, mert már szeretne megismerni. Apropó délután, még nem kaptad meg az ajándékodat amit ígértem. Majd ha hazamentünk megkapod de nem mondok róla semmit.

Közben megérkeztünk és elindultunk keresgélni a boltokba. Először a HM-be mentünk be. Utána sorban végig az üzleteken. Egész idő alatt nevettünk. Szerintem kicsit bolondnak néztek minket, hogy egy csomó szatyorral a kezünkben ide-oda szaladgálunk egy fagyival a kezünkben.

Mikor végre hazaértünk mindent bemutattunk apáéknak hogy mit vettünk. Itt az eredmény:

Lily:

Ruha:

Cipő :

Én:

Ruha:

 

Cipő (tudom kicsit merész de nekem nagyon de nagyon tetszik) :

-Na ezek tényleg jól néznek ki!-mondta Judit.

-Köszi anyu.-válaszolt uncsim.

-Egy pillanat és jövök.-mondtam.

Elmentem a "szobámba" és megcsörgettem Zaynt.

-Szia édes! Kész vagytok?-szóltam bele a telefonba.

-Szia drágám! Igen nyugi tudjuk mit kell csinálni, ne izgulj.-nyugtatott.

-Oké akkor öt perc múlva hívlak titeket. Szia.

-Szia. 

-Na figyu ülj le itt és amikor szólok gyere be. Majd apa bekísér oké?-adtam az utasításokat Lilynek.

-Oké.-engedelmesen leült és várt.

Bementem a szobámba és előkészítettem mindent. Fura de én is izgultam. Remélem nem fog elájulni hogy láthatja őket. Nagyon remélem hogy Niall nem fogja letámadni a maga módján. Úgy várom hogy lássam végre Zaynt. Már akkor is ha a nevét kiomdom muszály mosolyognom és kiráz a hideg. Gondolatmenetemből a gép sípoló hangja zökkentett ki jelezve hogy bekaopcsolt. Gyorsan bejelentkeztem Skypra és már hívtam is a fiúkat. Zayn ült a gép előtt.
-Szia kincsem hogy vagy? Rég beszéltünk.-mosolygott.
-Légyszi most ne viccelődj mert nagyon izgulok és mindjárt felrobban a fejem.-idegeskedtem.
-Te miért vagy ideges?-kérdezte együttérzően de éreztem a hangján hogy ő is nagyon izgul.
-Hát hogy Lily nehogy eláluljon. De készülj mertt jönnek.-figyelmezetettem.
-Oké.-majd felállt és eltűnt a kamera látóköréből.
-Lily jöhetsz!!!-ordibáltam ki. 1 perc múlva megjelent apával lezárt szemekkel. Apa leültette mellém és kiment a szobából behúzva az ajtót.
-Kinyithatod.-mondtam.
-Ö.. Blanka én tudod hogy mindig megértelek meg megtaláljuk a közös hangot egymással de ezt nem értem. Egy kanapét rendeltél nekem a neten? És ez hogyan fűződik a fiúkhoz?-értetlenkedett.
-Csak várd ki a végét.-mosolyogtam sejtelmesen.
Ez volt a végszó. A fiúk elkezdték énekelni a WMYB de még nem láttuk őket csak hallotuk. Közben figyeltem Lily arcát, hogy tetszik-e neki vagy sem. Mikor vége lett a dalnak a fiúk beugrottak a kamera elé és egyszerre üvöltötték.
-Happy Birthday Lily!!!!!!
Lily teljesen lefagyott nem tudott megszólalni. Csak ült és bámulta a képernyőt.
-Föld hívja Lilyt! Hahó!-próbáltam visszahívni a valóságba.
-Ezt nem hiszem el! Köszi köszi köszi! Ez a legjobb szülinapom!!!!-ugrott az ölembe és annyira megölelt hogy már alig kaptam levegőt.
Lily... nem.. kapok... levegőt!-siránkoztam.
-Ó bocsika.
Közben a fiúk nagy szemekkel néztek minket mivel nem értették hogy mit beszélünk.
-Szerintem beszélned kéne velük.-sugtam oda Lilynek.-Bocsi srácok mondtam hogy nagyon szeret titeket.-folytattam már angolul.
-Semmi baj kicsim, már megszoktuk.-mondta Zayn.
-Várj.. kicsim?? Ez meg mi? Most te komolyan együtt vagy Zayn Malikkal?-kérdezte ledermedve Lily.
-Hát ami azt illeti ... igen.. Szólni akartam de a meglepetést nem akartam lelőni. Bocsi?-mondtam kicsit félve.
-Semmi baj megértelek. Én is ígyy csináltam volna.
-Hé Niall azért ne nyálazz a vállamra-soppánkodott Lou.
-Hé ez nem is igaz. Csak tátott szájjal csodálom a szebbik nem egyik legszebb példányát.-mondta kicsit szégyellősen és elöntötte a pír úgy ahogy Lilyt is.-Mármint..ohh...Boldog szülinapot Lily!-próbálta menteni a helyzetet, de nem nagyon sikerült.....
-