1.rész
Egy teljesen átlagos lány vagyok egy nem teljesen átlagos
élettel. A nevem Csatári Blanka. 18 leszek december 7-én, de még van egy évem.
Szemüveges vagyok. Az édesapámmal Debrecenben élünk. Anyát csak párszor látom
mert elváltak mikor 5 voltam. Apukám egy elektronikai cég Debrecenben lévő
részének a vezetője. Állandóan dolgozik (de ennek meg van a gyümölcse). Egy
óriási házban élünk a város szélén. Külön szobám van, ami tele van plakátozva mindenféle
poszterekkel. Már azt sem tudom, hogy milyen színű a szobám. A legnagyobb
poszterem az 1D-ről van. Nem direkt. Na, jó vicceltem imádom őket. Bár nem
őrülök meg, ha látom őket, azért elfojtok magamban egy óriási sikolyt. Eddigi
életem során még nem láttam őket. De végre itt a nyári szünet. Jöhet a lazulás
a haverokkal, kockulás, és persze amit a legjobban várok, 1 teljes hetet a
legjobb barátnőmmel fogok tölteni. . Azt még nem tudjuk, hol fogjuk tölteni a
csajos hetünket, de mindegy hogy hol csak együtt legyünk. Az én kis dilinyósom
neve Szabó Anna. Természetesen ő is imádja az 1D-t, de nagyon sok mindenben
különbözünk is. Ő teljesen magabiztos, én nem vagyok valami bátor inkább
félénk. De ennyit rólam.
Július közepe van. Csütörtök. Gyönyörűen
süt a nap én meg bent ülök a szobámban. Lusta vagyok kimenni a levegőre, ezért
csak lemegyek a földszintre, hogy mozogjak egy kicsit. Apa ott ült a kanapén.
Felém nézett majd intett a kezével hogy üljek le mellé. Baljós előérzetem
támadt. Leültem.
-
Kicsim van egy
hírem, aminek nem biztos, hogy örülni fogsz.
-
Mond csak. -
mondtam kicsit félénken.
-
Kicsim áthelyeztek
engem Londonba a cég másik részéhez ezért át kell költöznünk Londonba.
-
TESSÉK? Mi, hogy
elköltözünk. De miért helyeztek át?
-
Nem tudom. Tegnap
azt mondták, hogy szombatra legyek kész, mert indul a repülőgépem Londonba.
Kicsim nagyon sajnálom, hidd, el nem direkt csinálom, csak engedelmeskedek a
parancsnak. Tudom, hogy ezért nem tudjátok megtartani a csajos heteteket. Még
egyszer nagyon sajnálom.
-
De ez nem ér én nem
költözök sehová sem szombaton sem vasárnap se semmikor. Most hagyj békén!
-
Kicsim!
Felrohantam
a szobámba majd ledobtam magam az ágyra és elkezdtem sírni. Nagyon sok minden
fogalmazódott meg bennem. Például, miért éppen most, és nekem miért kell apával
mennem? De a legfontosabb kérdés: Hogyan fogom ezt megmondani Annának?
Beírtam
a számukat a telefonba majd megnyomtam a hívás gombot.
-
Szia Blan! Mizu?
Már annyira várom a mi kis csajos hetünket, te nem?
-
Szia. Dehogy nem. Ja,
igen van egy meglepetésem. Elköltözünk Londonba. Amúgy hogy vagy?
-
Tessék, elköltöztök,
de miért? Mikor? Akkor mi lesz a mi hetünkkel?
-
Nem tudom. Amúgy
szombaton indulunk. De ez csak 1 szempontból jó. Legalább találkozhatok, az
1D-vel. Remélem. De majd beszámolok mindenről és minden nap beszélünk.
Megígérem.
-
De csak akkor
engedlek el ha kérsz nekem autógrammot az 1D-től. De komolyan mondom ha nem
szerzel hazaráncigállak. - Nevetett. - Nagyon fogsz hiányozni, de ez egy nagy
lépés biztosan nem akarsz maradni?
-
Már nem is tudom,
kezd megtetszeni az ötlet, na, még majd beszélünk, és köszi hogy ilyen megértő
vagy. Puszillak, szia. - Majd letettem a telefont.
Teljesen
kikészültem. Hogy fogok így suliba járni nem mintha nagyon hiányolnám, de akkor
is. Hagyjam itt a barátaimat, és az egész múltamat? Mit fogok ott csinálni? Azt
sem tudom, meddig leszünk kint. Jól van Blanka nyugodj meg nem lesz semmi baj. -
nyugtattam magamat hangosan.
Kb.
10 perc múlva visszamentem apához, és bocsánatot kértem a viselkedésemért.
Megbeszéltünk mindent és furcsa módon minden kérdésemre választ kaptam. Mintha
tudta volna, hogy miket kérdeztem magamtól fent a szobámban. Persze a sulit nem
hagyom ki (sajnos). Magán suliba fogok járni. Aztán megbeszéltük, hogy nem
muszáj minden cuccomat vinnem, mert ott is vehetek egy csomót. Majd gyorsan
eltelt az idő és péntek délután lett, és elkezdtem pakolni. Apa még dolgozni
volt. Csengettek. Leszaladtam majd kinyitottam az ajtót. Anna volt az.
-
Jöttem segíteni
pakolni!
-
Köszi, gyere be.
Segített
bepakolni közben jókat nevettünk. Hallom hogy csörög a telefonom. Felveszem.
Apa volt.
-
Szia drágám. Van
egy nagyon jó hírem. Van még egy hely ezért Anna is velünk jöhet. Megbeszéltem
a főnökkel.
-
Ez nem igaz te egy
zseni vagy. Imádlak, várlak haza.
Majd
letettük a telefont. Nem szoktunk hosszasan beszélgetni. Csak a lényeget
mondjuk.
-
Na mi van? –
kérdezte Anna.
-
Na, ki utazhat
velünk Londonba????
-
Na
neeeeeeeeeeeeeee! Ez komoly???
-
Igen atombiztos.
Már csak a szüleid engedjenek el. Hívd fel őket.
-
Oké.
Elővette
a telóját Majd tárcsázott.
-
Szia, anya! Képzeld,
mehetek Blankáékkal Londonba! Megengeded??
-
Hát nem is tudom.
-
Légyszi. Nagyon
szeretném.
-
Hát miért is ne?
Olyan emberekkel leszel, akiket ismerünk. Mehetsz!
-
Köszi, köszi,
köszi. Szeretlek.
Majd
letette.
-
Mehetek!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Ez annyira izgi! Na húzok haza pakolni. Szia.
Majd
lerohant a lépcsőn ki a házból. Én fojtattam a pakolást. 1/5 óra múlva be is
fejeztem. Leültem tévét nézni. 7 óra felé járhatott mikor hazajött apa.
-
Szia milyen volt a
napod? Kiraktam a ruháidat az ágyra már csak be kell pakolni.
-
Köszönöm. Amúgy jó
volt. Na, Anna jön velünk?
-
Igen. Annyira jó
fej vagy.
Fojtattam
volna a mondandómat de csengettek.
-
Nyitom!- kiabáltam.
Anna
volt az két nagy bőrönddel.
-
Bejöhetek?
Anyáéktól már elköszöntem és megengedte, hogy itt aludjak.
-
Persze gyere be.
-
Szia – köszönt
apának mivel tegezi- köszönöm szépen a lehetőséget.
-
Szia, szívesen
máskor is. Na, de most aztán, iszkiri, az ágyba, mert holnap korán indulunk.
7-kor indul a gép innen a mi repterünkről, úgyhogy mindenkinek fél hatkor fel
kell kelnie!
-
Értettük!
–válaszoltunk kórusba Annával. - Jó éjszakát!
Majd
felmentünk lefeküdni.
Hosszú lett az első rész de remélem tetszeni fog. :)
A kövihez lesz kép is. És kérném a komikat hogy fojtassam e vagy sem nagyon fontos lenne.
Tök jó, írd csak
VálaszTörlés