2.rész
Másnap mindenki időben kelt fel, és
így időben kiértünk a reptérre. Fél óra múlva felszálltunk a repülővel. Az út
nagyon hosszú volt, de kibírtuk. Mikor kijöttünk a reptérről fogtunk egy taxit
majd megmondtuk neki az új lakcímünket. Szerencsére apa perfekt beszéli az
angolt, ezért sokat tudtam vele gyakorolni. Azért Annának is megy rendesen egy
felsőfokú után. Tehát a nyelvvel nem volt semmi baj. Pár perc múlva
megérkeztünk az új otthonunkhoz. Óriási ház volt tele szobákkal. Mindenkinek
jutott vagy 3 szoba. Bementünk bentről még szebb volt. Mindenki kiválasztotta a
saját szobáját majd kipakoltunk. Apa elmondta, hogy tudja, hogy nyári szünet
van, de holnap suliba kell mennünk. Nem bántuk mivel magán suliba fogunk járni,
amibe elvileg hírességek járnak. Apa azt mondta, hogy fedezzük fel a környéket
majd adott egy kis pénz.
Pont azon a részén laktunk ahol az
1D tagjai. Meg is találtuk mindegyikük házát, de nem zaklattuk őket. Különös,
de most nem velük vagyunk elfoglalva. Leültünk egy padra majd elkezdtünk
beszélgetni közben néztük a helyesebbnél helyesebb futókat. Ezek után
hazamentünk majd lefeküdtünk, mert nagyon fáradtak voltunk.
Másnap apa keltett, hogy suliba
kell menni, és ne késsünk el az első napon. Megmosakodtunk felöltöztünk ettünk
majd elindultunk. Nem tudom, hogy honnan de már volt kocsink. Mikor
megérkeztünk csak tátottuk a szánkat, olyan szép épület volt. Egyáltalán nem
nézett ki sulinak. Viszont mint kiderült teljesen olyan volt, mint egy suli.
Bementünk majd beiratkoztunk. Ideadták a könyveinket, majd megmondták, hogy
hányas terembe menjünk be. A 103-as terem. Nem volt bent senki. Ezért leültünk
egymás mellé az első sorba. Ahogy megszámoltuk csak 7 szék volt bent a miénkkel
együtt. Azt már gondoltuk, hogy nem lesz nagy az osztálylétszám. 5 perccel
később már szerintem aludtunk, mert arra ébredtem fel hogy valaki rázogat.
Felnéztem, de nem láttam rendesen minden homályos volt minden felvettem a
szemüvegem, és majd hátraestem a székemben. Ott ált előttem életnagyságban,
ZAYN MALIK.
- Szia, Zayn
vagyok. Ennyire uncsi a suli, hogy elalszotok az órák előtt.
- Nagyon
vicces. Amúgy Blanka vagyok.
Ahogy körülnéztem mindenki ott
volt. Harry épp Annát ébresztgette. Mikor felébredt neki is az volt a reakciója,
mint nekem. Nem volt időm alaposabban megnézni őket mert megjött a tanárnő.
Természetesen kihívott minket, hogy mutatkozzunk be. Én kezdtem.
- Sziasztok
Blanka vagyok. Decemberben leszek 18. Eddig Magyarországon éltünk. Tegnap
költöztünk Londonba és Anna a legjobb barátnőm.
Anna a
sokktól ugyanezt mondta, mint én csak persze magáról. Az első óra végeztével
mindegyik fiú bemutatkozott (nem mintha nem tudnánk róluk szinte mindent).
Meghívtak magukhoz, hogy jobban megismerjenek minket.
A nap
végeztével indultunk volna haza mikor Zayn félrehívott. Úgy vert a szívem, mintha…
nem is tudom mihez hasonlítani.
- Csak
szeretnék elnézést kérni a reggeli viselkedésemért és remélem eljösztök ma
este. Hálóinget is hozzatok.
- Semmi baj.
És kösz a tanácsot. Úgy sem hagynánk ki hogy elmenjünk. - majd nyomtam egy
puszit az arcára.
Meglepődött,
de nem húzódott el. Visszamentem a többiekhez.
- Na most már
nekünk tényleg mennünk kel.
- Várunk este
titeket!- majd Harry dobott Annának egy puszit.
Nem
találtunk haza ezért felhívtuk Harry-éket hogy nem találunk haza ezért nem
megyünk hozzájuk. Hevesen tiltakozott, majd megkérdezték hol vagyunk. Majd pár
perc múlva megjelent egy limuzin. Harry szállt ki belőle.
- Látszik,
hogy nem vagytok ide valósiak. – nevetett.
- Hát
tényleg. Apát próbáltuk felhívni, de nem veszi fel. Ezért csak ti maradtatok.
- Örülök,
hogy jól döntöttetek. Szívesen látunk titeket. - mondta Harry.
Majd beszálltunk a limuzinba és
elszáguldottunk a közös házukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése