14.rész
Na sziasztok!!! Itt a meg ígért rész. Annyira sajnálom hogy ilyen sokáig nem voltam de nem volt hozzá erőm meg időm se.Tudom hogy mindig ezzel jövök és elnézést de ez az igazság. Remélem nem untok még nagyon. De nem is fecsegek tovább, itt a rész jo olvasást.
-Meglepetés!!!-kiáltottam.
-Én még mindig nem tudom felfogni hogy itt vagy bocsánat vagytok. Te vagy a legjobb ajándék amit valaha kaptam. Bár se szülinapom, se névnapom sincsen. - mondta a mellettem ülő barátom. Mire jobban megszoritottam a kezét és rámosolyogta Zaynre.
-És te hogy hogy jöttél?-kérdezte a szőkeség Lilyt.
-Igazából ez Blanka érdeme. Ő mondta hogy jöjjek veled mert szerinte nem bántam volna meg. És eddig tényleg nem bántam meg.-mosolygott uncsim.
-Jaj tényleg Niall. Igazából Lily azért is van itt, mert ugye felköszöntöttelek a szülinapodon de nem tudtam ajándékot adni. Szóval igy megkésve ő lenne az ajándékod. Remélem örülsz.-közben közelebb léptem hozzá, és egy mosolyt küldtem felé.
-Te vagy a legjobb Blanka. Nem tudom hogy hogyan háláljam meg.-ugrott a nyakamba és zihálását éreztem a nyakamon.
-Nekem elég jutalom az hogy boldognak látlak. Most pedig menjetek sétáljatok egyet mert látom a szemetekben a vágyakozást, és rosszul érezném magamat hogyha miattunk nem lehetnétek együtt.-mosolyogtam majd mind a kettőjüket megöleltem.
Gyorsan felkapták a kabátjukat és már az ajtó túloldalán voltak és már csak a nevetésüket hallottuk. Olyan jo boldognak látni őket, igy együtt. Egy elégedett mosollyal az arcomon visszafordultam a többiekhez.
-Édesem, te felcsaphatnál kerítőnőnek.-vigyorgott rám Zayn azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
-Tényleg jó látni az embereket együtt boldognak, de elég fáradságos munka főleg ha az unokatestvéredről van szó.-lehuppantam még mindig vigyorgó barátom mellé és egy enyhe csókot leheltem ajkaira, ez nem teljes csók volt csak kedvem tartotta kicsit játszani vele. Ösztönösen az ajkaim után kapott de gyorsan elhúzódtam. Nagy szemekkel rám nézett mert új volt gondolom neki a helyzet. Szerintem nem szokott hozzá hogy a lányok játszanak vele és nem fordítva. Egy gonosz vigyor ült ki az arcomra látva tehetetlenségét, mire leesett neki hogy mi történt és összefont karral hátradőlt a fotelben. Úgy tettem mintha mit sem törődnék vele ezért szóba elegyedtem a többiekkel.
-Hé srácok! Ti szeretitek a kukoricadisznókat?-kérdeztem lehervaszthatatlan vigyorral az arcomon.
-Hogy mit??-kérdezték egyszerre.
-A kukoricadisznót. Még nem hallotátok. Akkor mondom értelmesebben. TENGERIMALAC.
-ÁÁÁÁ így már érthető.-világosodtak meg, de Zayn még mindig durcizott.
-Én minden állatot imádok szóval igen én szeretem öket. -mondta Harry.
-Nekem El már régóta rágja a fülemet hogy akar ilyen kis szőrgolyót. Tudjátok hogy mindent megadok neki amit csak tudok de a fenének hiányzik ilyen kis büdi szőrgombolyak.-fintorgott Louis.
-Én sem nagyon bírom őket. Megtartom a tisztes távolságot.-magyarázta Liam.
-Zayn?-kérdeztem érdekldve.
-Aranyosak........nem ugy mint egyesek.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Hogy te mennyire gyerekesen viselkedsz.-nevettem majd odahajolva nyomtam egy szenvedélyes csókot ajkaira. De neki sem kellett több mohón szám után kapott, mire szerencsésen belemosolyogtam csókunkba. Nem tudom meddig szerelmeskedtünk de már egy jó ideje csinálhattuk, mikor hallottam egy köhintést.
-Bocsi srácok de még mi is itt vagyunk.-mondta Hazza.
-Bocsika, de valahogy muszáj volt kiengesztelnem mert bevágta a durcit.
-Jaj tényleg figyeljetek, El holnap jön. Már úgy várom.-ujjongott.
-Ez az. Legalább lesz kivel vásárolnunk ugye Anne.....Anne? Hova tűnt?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudom az előbb még itt volt....-válaszolt Harry.
-Itt.. vagyok.-hallottunk meg egy nyöszőrgő hangot.
Én egyből elkezdtem futni a szoba fele. Nagyon megijedtem. Ugyan a fiuk nem hallhatják a hangján de én tudom hogy legutóbb akkor volt ilyen a hangja amikor nagyon beteg volt. Harryvel egyszerre rontottunk be az ajton és láttuk ahogy Anne ott fekszik az ágyon eszméletlenül.
-Hívd a mentőket...Harry gyorsan!!-kiabáltam. Köben odamentem Annehoz és megnéztem hogy lélegzik e még. Hála istennek még volt pulzusa.
A kórházban.
-Jó napot. A nevem Dr. Holz. A barátuknál egy nagyon erős mérget fedeztünk fel. Az utolsó pillanatban léptúnk közbe. Kérem elmondanák hogy mit ettek vagy ittak a napokba?-megállt bennem az ütőér amikor meghallottam azt a szót hogy az utólsó pillanat. Mi van ha pár perccel később vesszük észre hogy nincs ott. Teljesen összeomlottam. Az érzés hogy majdnem elveszítettem a legjobb barátnőmet ez......ez borzalmas. Ki lehet olyan szívtelen hogy ilyet tesz a másik emberrel. Sohasem ártott senkinek, mindenkivel kedves volt. Miért érdemelte ezt ki?
-Hölgyem, ugye ön Anne legközelebbi baránője.
-Igen ,miert?
-Hát a barátnője állandóan egy szót hajtogat. Azt hogy Rob.-megállt bennem az ütőér. Rob. Milyen régen nem hallottam ezt a nevet. De hogy jön ide Rob? Ezt meg kell beszélnem Anneval. Már ha erre a névre gondolok akkor is kiráz a hideg. Amiket művelt Anneval. Az a sok gonosz dolog amit múvelt vele. Gondolni is rossz rá.
-Köszönöm doktor úr hogy elmondta ez sokat segített. És mikor beszélhetünk vele?-kérdeztem lehet egy kicsit fehér arccal.
-Ha akarnak akkor már most bemehetnek, de nemrég kapta meg a gyógyszerét, szóval lehet nem sokára elalszik.
-Köszönjük akkor bemegyünk. Viszlát.-köszöntem el a doktortól.
-Viszlát.-majd sietős léptekkel elszáguldott a folyosón.
Ahogy elhaltak léptei és már az alakja is eltűnt a folyosóról, már csak mi ültünk ott a kihalt hosszú folyosón.
Nem bírtam megszólalni, egyetlen nevet tudtam kimondani.
-Zayn.-csak suttogni tudtam, a torkom elszorult. Ha pár perccel később veszem vagy vesszük észre hogy nincs ott közöttünk.....belesem akarok gondolni. Szemhéjamat lecsuktam és egy ideig pihentettem. Éreztem ahogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon közben pedig égette hideg bőrömet.
-Mi a baj? Mit mondott a doki?-kérdezte egy hang a hátam mögül. Az a hang amibe azonnal beleszerettem. Ha őt elveszteném nem tudom hogy mi lenne. Szaggatottan felsóhajtottam, majd szembefordultam Zaynnel.
-Azt...azt mondta h..hogy ha egy kicsivel később jövünk akkor....-nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás.
-Nyugi nem kell kimondanod.-majd kaptam egy bíztató ölelést.
-Kö..szö..nöm.-mondtam szaggatottan.
-Hé mi történt? Mi a baj?- hallottam meg még egy ismerős hangot.-Na ne sírj kislány minden jobb lesz. Nyugodj meg.-simogatta meg a hajamat Louis.
Felnéztem rá, de nem nagyon láttam ki a könnyfátyol mögül. Ahogy átnéztem..vagyis inkább elnéztem Louis felett pont az a látvány fogadott, mármint amit láttam a sírás után, amire számítottam. Harry ott ül egymagában az egyik kényelmetlen kórházi széken. Kezét a lábán támasztotta fejét pedig lógatta. Szívmardosó érzés volt így látni őt. Szegény teljesen kikészült. Meg tudom érteni az érzéseit mivel neki a barátnője nekem pedig a legjobb barátnőm fekszik ott bent. Kicsusszantam Zayn öleléséből, amit engedett is mert szerintem gondolta hogy Harryhez akarok odamenni. Bizonytalan léptekkel, de eljutottam a célnak kitűzött emberhez. Nem akartam azzal terhelni amiket a doki mondott, nem akartam megnehezíteni a már így is nehéz helyzetét.
-Elmondtad a dokinak hogy mit ettetek?
Harry továbbra is lehajtva hagyta a fejét mikor megszólalt érdes hangján.
-Én ezt nem bírom. Miért vele kellett hogy ilyen történjen?-kérdezte elhaló hangon. A végére felemelte a fejét és megláttam gyönyörű zöld szemeit a szomorúságtól és a könnyektől csillogni.
-Hé minden jobban lesz...-igazából ezzel a mondattal nem csak az volt a célom hogy Harryt nyugtassam hanem magamat is. A könnycseppek ugyanúgy gördültek le az arcomon pedig már nem is éreztem hogy sírok. Honnan jön ennyi könny? Sohasem fogom megérteni. -Gyere ide..-tettem a kezemet a vállára- hadd öleljelek meg.-neki sem kellett több. Láttam hogy vágyódik egy ilyen ölelés után...egy kis bátorításra. Felállt, én pedig kitártam a karomat és ő azonnal birtokba vette a kínálkozó helyet a mellkasomnál. Szorosan öleltük egymást, mintha csak ezen múlna az életünk. Mert végül is részben ezen múlt..vagyis nem az ölelésen de az életünk egyik legfontosabb része fekszik ott bent a szobában gépekre kötve.
-Figyelj azt mondta a doki hogy bemehetünk.-motyogtam bele vállába, mivel nem nagyon értem feljebb termetem miatt.
-Tényleg?-kérdezte izgatottsággal a hangjában és egy kicsit eltolt magától hogy láthasson.
-Igen. De ha be akarunk menni akkor siessünk mert nemrég kapta meg az altatót.
-Akkor mire várunk még?-kérdezte szinte már fülig érő szájjal.
-Gyerünk. Srácok gyertek bemegyünk.-szóltam a kicsit arrébb beszélgető Zaynnne, Louisna és Liamnak. Felkapták a fejüket és kicsit furcsán néztek ránk. Gondolom azért mert ilyen gyorsan sírós kislányból és kisfiúból átváltoztunk két mosolygós lánnyá és fiúvá. Lassan de megindultak felén. Vagyis csak felém mert Harry már ott ült Anne ágya mellett. Követtem Hazza példáját és én is bementem a turbékoló párhoz.
-Blanka!-csillant fel Anne szeme.
-Ho..hogy vagy?-kérdeztem akadozó hangon mert már megint elkezdett gyötörni a sírás.
-Nehogy elkezdj sírni mert akkor én is elkezdek, és hogy fogunk már kinézni. két kisírt szemű beesett arcú lány akik egyszerre sírnak. Nem akarom még jobban elcsúfítani magamat hátha akad valami helyes ápoló. Mármint férfi ápoló, vagy orvos.-nevetgélt.
-Hé azért tudod én még itt vagyok, és a pasid vagyok szóval...-zsörtölődött Harry.
-Nyugi Édesem téged sohasem cserélnélek le.-simított végig Harry arcán pici törékeny kezével.-Legfeljebb ha... á még úgy sem.
-Hihetetlen vagy..-mondtam mosolyogva. Hirtelen megéreztem egy kezet ahogy összefonja az ujjait a enyémekkel. Oldalra néztem majd rámosolyogtam arra a két barna szempárra aki előttem állt.
-Miért is?-kérdezte Anne.
-Még ilyen rossz helyzetben is tudsz viccelődni. Én is ilyen szeretnék lenni.-motyogtam elhaló hangon, mert éreztem ahogy a torkom kezd összeszűkülni.
-Drága egyetlen barátnőm. Hidd el te is ilyen vagy..sőt még rosszab. Szóval Zayn, csak egy tanács. Ha ez a nőszemély megbetegszik épp elmével nem fogod átvészelni azt az időszakot még ,meg nem gyógyul. Egyszer 3.-ban amikor Blanka az ágyat nyomta , mert úgy megfázott, és átmentem neki megmondani a házikat, fél óra helyett 2 órát maradtam, és addig kellett hallgatnom a hülyeségeit. Pedig előtte azt mondta hogy alig bír felkelni, de mikor ott voltam, bezzeg fogócskázni akart. Szóval ha beteg akkor inkább hagyd valaki másra, rajtam kívül.-mire barátnőm befejezte a monológját teljesen vörös lett a fejem. Ott el tudtam volna égni.
-Én elvállalom.-hallottunk egy hangot hátulról.
-Louis de miért?-kérdezte Liam.-Nem hallottad hogy még hülyébbé tesz?-Kösz Liam.-mondtam
-Tudod csak azért mert én is szeretnék röhögni valakin.-röhögött saját magán Louis.-És amúgy tudom hogy hülye vagyok de ez...fájt Liam.-váltott át gyorsan komoly hangemre és "pokerface"-re.
-O bocsi.-válaszolt félvállról Liam, majd elkezdett babrálni a telefonjával csak hogy ne nézzen Louisra, mintha bántaná a dolog, pedig a hangjából nem ezt vettem le. Ezek tiszta hülyék.
-Na jó majd otthon megölitek egymást, bár ahogy elnézem Louis már párszor megölt a szemével Liam.-állapította meg Harry.
-Nagyon tud érdekelni. Amúgy ti hányszor bántottatok meg már engem csak ilyen kicsi beszólásokkal? Én mégsem csináltam ezt, most hogy egy rossz szót is mertem szólni csak viccből nem hinném hogy így kéne viselkedni. Elegem van belőletek.-majd elindult az ajtó felé-Jobbulást Anne. Szia Blanka.-majd kiviharzott a teremből.
A szobára halálos csönd telepedett. Mindenki meglepődött arcokkal állt és maga elé meredt. Ez mi volt? Még sohasem láttam ilyennek Liamot. Én ezt a Liamot nem ismerem. A mi Liamunk, nem kapja fel ilyen hülyeségekért a vizet, a mi Liamunk kedves mindenen...na jó majdnem mindenen tud nevetni. Úgy látszik van egy ilyen éne is. De szerintem történhetett valami, mert saját tapasztalatból tudom, meg úgy általában hogy az ember nem ok nélkül szokott ilyen lenni. Most még nem akarok utána menni mert ki tudja ilyen állapotban. Majd később megkérdezem mi zaklatta fel ennyire. Gyorsan megpróbáltam kezelni a kialakult helyzetet, és kihasználni az eset adta lehetőségeket. Olyan sok megmagyarázhatatlan dolog történt ma hogy ez már csak hab volt a tortán.
-Fiúk ne vegyétek magatok. Biztos valami történt ami felzaklatta. Lou nyugi nem miattad történt. Ha én mondtam volna akkor is megharagszik..szóval. Megkérnélek titeket hogy menjetek ki a folyosóra. Köszike.-tessékeltem ki őket de előtte megöleltem Louit mert annyira maga alatt volt. Zayn egy "mi van?" fejet küldött felé mire legyintettem hogy majd elmondom. Bezártam mögöttük az ajtót és visszasétáltam Anne ágyához, oda húztam egy széket amit találtam és leültem rá. Barátnőm ásított egyet majd megkérdezte a szokásos kérdést:
-Na mit szeretnél mondani? Gondolom nagyon fontos lehet ha kiküldted a fiúkat.-nézett érdeklődő szemekkel rám Anne.
-Igazából kérdeznék tőled valami? Nem tudok mit kezdeni az infóval amit a dokitól hallottam.
-Miért mit mondott?-nézett rám értetlenül az ágyon fekvő barátnőm.
-Sz..szóval azt mondta hogy amíg bent volt nálad végig egy nevet ismételgettél.
-Nem értelek. Mi a baj azon ha Harry..
-Nem Harry nevét ismételgetted. Hanem az hogy...Rob.-hajtottam le a fejem a végére.
-Mi? Hm az lehetetlen.. én nem...
-Kérlek tudom hogy nem csak a levegőbe mondtad. Legalább mond el az igazságot.
-Oké. Úgy is meg kellett volna tudnotok.....
Remélem teszett a rész és szeretnékkkkkk kommikkkkaaaattt ha lehetséges. Kösz puszi. Blanka xoxo
-Meglepetés!!!-kiáltottam.
-Én még mindig nem tudom felfogni hogy itt vagy bocsánat vagytok. Te vagy a legjobb ajándék amit valaha kaptam. Bár se szülinapom, se névnapom sincsen. - mondta a mellettem ülő barátom. Mire jobban megszoritottam a kezét és rámosolyogta Zaynre.
-És te hogy hogy jöttél?-kérdezte a szőkeség Lilyt.
-Igazából ez Blanka érdeme. Ő mondta hogy jöjjek veled mert szerinte nem bántam volna meg. És eddig tényleg nem bántam meg.-mosolygott uncsim.
-Jaj tényleg Niall. Igazából Lily azért is van itt, mert ugye felköszöntöttelek a szülinapodon de nem tudtam ajándékot adni. Szóval igy megkésve ő lenne az ajándékod. Remélem örülsz.-közben közelebb léptem hozzá, és egy mosolyt küldtem felé.
-Te vagy a legjobb Blanka. Nem tudom hogy hogyan háláljam meg.-ugrott a nyakamba és zihálását éreztem a nyakamon.
-Nekem elég jutalom az hogy boldognak látlak. Most pedig menjetek sétáljatok egyet mert látom a szemetekben a vágyakozást, és rosszul érezném magamat hogyha miattunk nem lehetnétek együtt.-mosolyogtam majd mind a kettőjüket megöleltem.
Gyorsan felkapták a kabátjukat és már az ajtó túloldalán voltak és már csak a nevetésüket hallottuk. Olyan jo boldognak látni őket, igy együtt. Egy elégedett mosollyal az arcomon visszafordultam a többiekhez.
-Édesem, te felcsaphatnál kerítőnőnek.-vigyorgott rám Zayn azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
-Tényleg jó látni az embereket együtt boldognak, de elég fáradságos munka főleg ha az unokatestvéredről van szó.-lehuppantam még mindig vigyorgó barátom mellé és egy enyhe csókot leheltem ajkaira, ez nem teljes csók volt csak kedvem tartotta kicsit játszani vele. Ösztönösen az ajkaim után kapott de gyorsan elhúzódtam. Nagy szemekkel rám nézett mert új volt gondolom neki a helyzet. Szerintem nem szokott hozzá hogy a lányok játszanak vele és nem fordítva. Egy gonosz vigyor ült ki az arcomra látva tehetetlenségét, mire leesett neki hogy mi történt és összefont karral hátradőlt a fotelben. Úgy tettem mintha mit sem törődnék vele ezért szóba elegyedtem a többiekkel.
-Hé srácok! Ti szeretitek a kukoricadisznókat?-kérdeztem lehervaszthatatlan vigyorral az arcomon.
-Hogy mit??-kérdezték egyszerre.
-A kukoricadisznót. Még nem hallotátok. Akkor mondom értelmesebben. TENGERIMALAC.
-ÁÁÁÁ így már érthető.-világosodtak meg, de Zayn még mindig durcizott.
-Én minden állatot imádok szóval igen én szeretem öket. -mondta Harry.
-Nekem El már régóta rágja a fülemet hogy akar ilyen kis szőrgolyót. Tudjátok hogy mindent megadok neki amit csak tudok de a fenének hiányzik ilyen kis büdi szőrgombolyak.-fintorgott Louis.
-Én sem nagyon bírom őket. Megtartom a tisztes távolságot.-magyarázta Liam.
-Zayn?-kérdeztem érdekldve.
-Aranyosak........nem ugy mint egyesek.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Hogy te mennyire gyerekesen viselkedsz.-nevettem majd odahajolva nyomtam egy szenvedélyes csókot ajkaira. De neki sem kellett több mohón szám után kapott, mire szerencsésen belemosolyogtam csókunkba. Nem tudom meddig szerelmeskedtünk de már egy jó ideje csinálhattuk, mikor hallottam egy köhintést.
-Bocsi srácok de még mi is itt vagyunk.-mondta Hazza.
-Bocsika, de valahogy muszáj volt kiengesztelnem mert bevágta a durcit.
-Jaj tényleg figyeljetek, El holnap jön. Már úgy várom.-ujjongott.
-Ez az. Legalább lesz kivel vásárolnunk ugye Anne.....Anne? Hova tűnt?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudom az előbb még itt volt....-válaszolt Harry.
-Itt.. vagyok.-hallottunk meg egy nyöszőrgő hangot.
Én egyből elkezdtem futni a szoba fele. Nagyon megijedtem. Ugyan a fiuk nem hallhatják a hangján de én tudom hogy legutóbb akkor volt ilyen a hangja amikor nagyon beteg volt. Harryvel egyszerre rontottunk be az ajton és láttuk ahogy Anne ott fekszik az ágyon eszméletlenül.
-Hívd a mentőket...Harry gyorsan!!-kiabáltam. Köben odamentem Annehoz és megnéztem hogy lélegzik e még. Hála istennek még volt pulzusa.
A kórházban.
-Jó napot. A nevem Dr. Holz. A barátuknál egy nagyon erős mérget fedeztünk fel. Az utolsó pillanatban léptúnk közbe. Kérem elmondanák hogy mit ettek vagy ittak a napokba?-megállt bennem az ütőér amikor meghallottam azt a szót hogy az utólsó pillanat. Mi van ha pár perccel később vesszük észre hogy nincs ott. Teljesen összeomlottam. Az érzés hogy majdnem elveszítettem a legjobb barátnőmet ez......ez borzalmas. Ki lehet olyan szívtelen hogy ilyet tesz a másik emberrel. Sohasem ártott senkinek, mindenkivel kedves volt. Miért érdemelte ezt ki?
-Hölgyem, ugye ön Anne legközelebbi baránője.
-Igen ,miert?
-Hát a barátnője állandóan egy szót hajtogat. Azt hogy Rob.-megállt bennem az ütőér. Rob. Milyen régen nem hallottam ezt a nevet. De hogy jön ide Rob? Ezt meg kell beszélnem Anneval. Már ha erre a névre gondolok akkor is kiráz a hideg. Amiket művelt Anneval. Az a sok gonosz dolog amit múvelt vele. Gondolni is rossz rá.
-Köszönöm doktor úr hogy elmondta ez sokat segített. És mikor beszélhetünk vele?-kérdeztem lehet egy kicsit fehér arccal.
-Ha akarnak akkor már most bemehetnek, de nemrég kapta meg a gyógyszerét, szóval lehet nem sokára elalszik.
-Köszönjük akkor bemegyünk. Viszlát.-köszöntem el a doktortól.
-Viszlát.-majd sietős léptekkel elszáguldott a folyosón.
Ahogy elhaltak léptei és már az alakja is eltűnt a folyosóról, már csak mi ültünk ott a kihalt hosszú folyosón.
Nem bírtam megszólalni, egyetlen nevet tudtam kimondani.
-Zayn.-csak suttogni tudtam, a torkom elszorult. Ha pár perccel később veszem vagy vesszük észre hogy nincs ott közöttünk.....belesem akarok gondolni. Szemhéjamat lecsuktam és egy ideig pihentettem. Éreztem ahogy egy könnycsepp végigszánt az arcomon közben pedig égette hideg bőrömet.
-Mi a baj? Mit mondott a doki?-kérdezte egy hang a hátam mögül. Az a hang amibe azonnal beleszerettem. Ha őt elveszteném nem tudom hogy mi lenne. Szaggatottan felsóhajtottam, majd szembefordultam Zaynnel.
-Azt...azt mondta h..hogy ha egy kicsivel később jövünk akkor....-nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás.
-Nyugi nem kell kimondanod.-majd kaptam egy bíztató ölelést.
-Kö..szö..nöm.-mondtam szaggatottan.
-Hé mi történt? Mi a baj?- hallottam meg még egy ismerős hangot.-Na ne sírj kislány minden jobb lesz. Nyugodj meg.-simogatta meg a hajamat Louis.
Felnéztem rá, de nem nagyon láttam ki a könnyfátyol mögül. Ahogy átnéztem..vagyis inkább elnéztem Louis felett pont az a látvány fogadott, mármint amit láttam a sírás után, amire számítottam. Harry ott ül egymagában az egyik kényelmetlen kórházi széken. Kezét a lábán támasztotta fejét pedig lógatta. Szívmardosó érzés volt így látni őt. Szegény teljesen kikészült. Meg tudom érteni az érzéseit mivel neki a barátnője nekem pedig a legjobb barátnőm fekszik ott bent. Kicsusszantam Zayn öleléséből, amit engedett is mert szerintem gondolta hogy Harryhez akarok odamenni. Bizonytalan léptekkel, de eljutottam a célnak kitűzött emberhez. Nem akartam azzal terhelni amiket a doki mondott, nem akartam megnehezíteni a már így is nehéz helyzetét.
-Elmondtad a dokinak hogy mit ettetek?
Harry továbbra is lehajtva hagyta a fejét mikor megszólalt érdes hangján.
-Én ezt nem bírom. Miért vele kellett hogy ilyen történjen?-kérdezte elhaló hangon. A végére felemelte a fejét és megláttam gyönyörű zöld szemeit a szomorúságtól és a könnyektől csillogni.-Hé minden jobban lesz...-igazából ezzel a mondattal nem csak az volt a célom hogy Harryt nyugtassam hanem magamat is. A könnycseppek ugyanúgy gördültek le az arcomon pedig már nem is éreztem hogy sírok. Honnan jön ennyi könny? Sohasem fogom megérteni. -Gyere ide..-tettem a kezemet a vállára- hadd öleljelek meg.-neki sem kellett több. Láttam hogy vágyódik egy ilyen ölelés után...egy kis bátorításra. Felállt, én pedig kitártam a karomat és ő azonnal birtokba vette a kínálkozó helyet a mellkasomnál. Szorosan öleltük egymást, mintha csak ezen múlna az életünk. Mert végül is részben ezen múlt..vagyis nem az ölelésen de az életünk egyik legfontosabb része fekszik ott bent a szobában gépekre kötve.
-Figyelj azt mondta a doki hogy bemehetünk.-motyogtam bele vállába, mivel nem nagyon értem feljebb termetem miatt.
-Tényleg?-kérdezte izgatottsággal a hangjában és egy kicsit eltolt magától hogy láthasson.
-Igen. De ha be akarunk menni akkor siessünk mert nemrég kapta meg az altatót.
-Akkor mire várunk még?-kérdezte szinte már fülig érő szájjal.
-Gyerünk. Srácok gyertek bemegyünk.-szóltam a kicsit arrébb beszélgető Zaynnne, Louisna és Liamnak. Felkapták a fejüket és kicsit furcsán néztek ránk. Gondolom azért mert ilyen gyorsan sírós kislányból és kisfiúból átváltoztunk két mosolygós lánnyá és fiúvá. Lassan de megindultak felén. Vagyis csak felém mert Harry már ott ült Anne ágya mellett. Követtem Hazza példáját és én is bementem a turbékoló párhoz.
-Blanka!-csillant fel Anne szeme.
-Ho..hogy vagy?-kérdeztem akadozó hangon mert már megint elkezdett gyötörni a sírás.
-Nehogy elkezdj sírni mert akkor én is elkezdek, és hogy fogunk már kinézni. két kisírt szemű beesett arcú lány akik egyszerre sírnak. Nem akarom még jobban elcsúfítani magamat hátha akad valami helyes ápoló. Mármint férfi ápoló, vagy orvos.-nevetgélt.
-Hé azért tudod én még itt vagyok, és a pasid vagyok szóval...-zsörtölődött Harry.
-Nyugi Édesem téged sohasem cserélnélek le.-simított végig Harry arcán pici törékeny kezével.-Legfeljebb ha... á még úgy sem.
-Hihetetlen vagy..-mondtam mosolyogva. Hirtelen megéreztem egy kezet ahogy összefonja az ujjait a enyémekkel. Oldalra néztem majd rámosolyogtam arra a két barna szempárra aki előttem állt.
-Miért is?-kérdezte Anne.
-Még ilyen rossz helyzetben is tudsz viccelődni. Én is ilyen szeretnék lenni.-motyogtam elhaló hangon, mert éreztem ahogy a torkom kezd összeszűkülni.
-Drága egyetlen barátnőm. Hidd el te is ilyen vagy..sőt még rosszab. Szóval Zayn, csak egy tanács. Ha ez a nőszemély megbetegszik épp elmével nem fogod átvészelni azt az időszakot még ,meg nem gyógyul. Egyszer 3.-ban amikor Blanka az ágyat nyomta , mert úgy megfázott, és átmentem neki megmondani a házikat, fél óra helyett 2 órát maradtam, és addig kellett hallgatnom a hülyeségeit. Pedig előtte azt mondta hogy alig bír felkelni, de mikor ott voltam, bezzeg fogócskázni akart. Szóval ha beteg akkor inkább hagyd valaki másra, rajtam kívül.-mire barátnőm befejezte a monológját teljesen vörös lett a fejem. Ott el tudtam volna égni.
-Én elvállalom.-hallottunk egy hangot hátulról.
-Louis de miért?-kérdezte Liam.-Nem hallottad hogy még hülyébbé tesz?-Kösz Liam.-mondtam
-Tudod csak azért mert én is szeretnék röhögni valakin.-röhögött saját magán Louis.-És amúgy tudom hogy hülye vagyok de ez...fájt Liam.-váltott át gyorsan komoly hangemre és "pokerface"-re.
-O bocsi.-válaszolt félvállról Liam, majd elkezdett babrálni a telefonjával csak hogy ne nézzen Louisra, mintha bántaná a dolog, pedig a hangjából nem ezt vettem le. Ezek tiszta hülyék.
-Na jó majd otthon megölitek egymást, bár ahogy elnézem Louis már párszor megölt a szemével Liam.-állapította meg Harry.
-Nagyon tud érdekelni. Amúgy ti hányszor bántottatok meg már engem csak ilyen kicsi beszólásokkal? Én mégsem csináltam ezt, most hogy egy rossz szót is mertem szólni csak viccből nem hinném hogy így kéne viselkedni. Elegem van belőletek.-majd elindult az ajtó felé-Jobbulást Anne. Szia Blanka.-majd kiviharzott a teremből.
A szobára halálos csönd telepedett. Mindenki meglepődött arcokkal állt és maga elé meredt. Ez mi volt? Még sohasem láttam ilyennek Liamot. Én ezt a Liamot nem ismerem. A mi Liamunk, nem kapja fel ilyen hülyeségekért a vizet, a mi Liamunk kedves mindenen...na jó majdnem mindenen tud nevetni. Úgy látszik van egy ilyen éne is. De szerintem történhetett valami, mert saját tapasztalatból tudom, meg úgy általában hogy az ember nem ok nélkül szokott ilyen lenni. Most még nem akarok utána menni mert ki tudja ilyen állapotban. Majd később megkérdezem mi zaklatta fel ennyire. Gyorsan megpróbáltam kezelni a kialakult helyzetet, és kihasználni az eset adta lehetőségeket. Olyan sok megmagyarázhatatlan dolog történt ma hogy ez már csak hab volt a tortán.
-Fiúk ne vegyétek magatok. Biztos valami történt ami felzaklatta. Lou nyugi nem miattad történt. Ha én mondtam volna akkor is megharagszik..szóval. Megkérnélek titeket hogy menjetek ki a folyosóra. Köszike.-tessékeltem ki őket de előtte megöleltem Louit mert annyira maga alatt volt. Zayn egy "mi van?" fejet küldött felé mire legyintettem hogy majd elmondom. Bezártam mögöttük az ajtót és visszasétáltam Anne ágyához, oda húztam egy széket amit találtam és leültem rá. Barátnőm ásított egyet majd megkérdezte a szokásos kérdést:
-Na mit szeretnél mondani? Gondolom nagyon fontos lehet ha kiküldted a fiúkat.-nézett érdeklődő szemekkel rám Anne.
-Igazából kérdeznék tőled valami? Nem tudok mit kezdeni az infóval amit a dokitól hallottam.
-Miért mit mondott?-nézett rám értetlenül az ágyon fekvő barátnőm.
-Sz..szóval azt mondta hogy amíg bent volt nálad végig egy nevet ismételgettél.
-Nem értelek. Mi a baj azon ha Harry..
-Nem Harry nevét ismételgetted. Hanem az hogy...Rob.-hajtottam le a fejem a végére.
-Mi? Hm az lehetetlen.. én nem...
-Kérlek tudom hogy nem csak a levegőbe mondtad. Legalább mond el az igazságot.
-Oké. Úgy is meg kellett volna tudnotok.....
Remélem teszett a rész és szeretnékkkkkk kommikkkkaaaattt ha lehetséges. Kösz puszi. Blanka xoxo
Nagyon jól sikerült tetszett ,hogy a legizgalmasabb résznél hagytad abba . Kíváncsi vagyok ,hogy mi a baja Liamnek .
VálaszTörlésVárom a kövi részt . <3